Másnap van és nincsen hangom. Meg kedvem se. Írni se. Semmise.

Úgy látszik túl olcsó lett a sör, mert a Szigeten mindenki azzal dobálózik. Vagy csak én nem emlékszem rá, hogy régebben ez divat volt? Mindenesetre utálok sörös meg sörszagú lenni, szóval abba kéne hagyni, vagy árakat emelni. Amúgy Ska-P jó, de még milyen jó, Snow Patrol csalódás (de ez titok), Lily Allen meg... milyen név ez... Ennyi.

Azt vettem észre, hogy a trolin mindig háttal ültem le a menetiránynak. Rájöttem, hogy nagy hiba! Tudatosan elkezdtem a menetirányba ülni. Mert nem szabad hátranézni, csak előre.

Azt is mondták, hogy beszéljek szépen. Hát úgy tettem.

Hátfájás, munka, munka, könnyek, és aszittem azt hittem rutinróka vok vagyok, de tévedtem. Nem értem a pasikat! Nekem aszonták azt mondták, hogy olyan egyszerűek mint a fakocka. Ehhez képest...

Még csak épp elkezdődött a suli, ráadásul lájtos változatban, de mégis iszonyat fáradtnak érzem magamat fejben, lélekben, testben.

 

És úgyamúgy eltelt 5 év, és észre se vettem ...

Olyan... bizsergős a ma este. És ehhez elég volt a hangja a telefonban, ahogy beszélt, amit mondott. Azt hiszem kezdem kapiskálni mire vágyom.

Fáradt vagyok, kezdődik a suli, nem tudom mi van bent mélyen. Ezek a kulcsszavak. Össze vagyok zavarodva teljesen. Úgy érzem ez csak ... egy "csak", de aztán néha teljesen elveszek abban a szürkéskék dologban ott az arca közepe táján. Basszus. 

Itt az iskolaszezon. Ez nem csak a tömött villamoson látszik, hanem azon is, hogy már rég nem gimnazista csajok is elővették a diáklányos, rövid kockás szoknyáikat. Nekem félhosszú, viccesmintás, bő szoknyám volt az esküvőn, és nagyon jól éreztem magam benne (pedig én nem vagyok szoknyás típus ám). És a mindenféle megfázásom is gyógyul lassan. Panaszra tehát alig van okom.

^{Coming out of my cage
And I’ve been doing just fine
Gotta gotta gotta be down
Because I want it all
It started out with a kiss
How did it end up like this
It was only a kiss, it was only a kiss...}

Persze brutálisan megfáztam, de az emlékek jók és melengetnek. Az idei nyár hosszú idő óta a legjobb. A maradék időt a suliig muszáj kihasználni, torokgyula ide vagy oda!

Vitzes, de végül támogatást kaptam ahhoz, hogy meginduljak, hogy ugrani merjek a sötétbe, háló és biztosítókötél nélkül. A sors üzent, nekem "csak" be kell vállalnom a mutatványt. 

Hát a Killers óriási volt, kár lett volna kihagyni, de persze utolsó utáni pillanatban dőlt el, hogy megyünk. Akivel megbeszéltem, hogy összefutunk, azzal nem sikerült találkozni, viszont baromira örültem, hogy azzal se akivel nem akartam. Hát, valamit valamiért... Persze azért belefutottam olyanba akit ezer éve nem láttam és most jól esett. 

Új haj, új gondolatok, új érzések, régi problémák. Pszichomizérián még sose voltam, és most ez nagyon érdekes volt.
Vasárnap jó lenne szigetelni, de ki tudja mi lesz... Nem aggódom. Ez a hónap zsezsgős így is.

Gyújts gyertyát Tibetért!


Augusztus 8-án a világ Pekingre, és az olimpiai játékok megnyitó ünnepségére figyel majd. De előtte egy nappal, augusztus 7-én, egy csütörtöki napon a világ Tibet szimpatizánsai a bolygó legnagyobb fénytüntetésére készülnek, amikor legalább százmillió ember fog gyertyát gyújtani a földgolyó különböző pontjain IGENT mondva Tibet szabadságára.

A „GyertyaTibetért" szervezői arra kérnek mindenkit, hogy augusztus 7-én este 9 órakor, (saját helyi idő szerint) gyújtson egy mécsest.

A kezdeményezésre a Dalai Láma is áldását adta, és számos híresség, művész, zenész csatlakozott a kampányhoz, köztük a tibeti énekesnő, Yangchen Lhamo.

További információk: www.candle4tibet.org/en/


Candle4Tibet, FTB

Tegnap kaptunk sok áldást, örvendeztünk egymásnak osztálytársakkal, kértünk világbékét, meg sok jót mindenkinek. A Buddha ereklyék rengeteg embert hoztak össze, én nem hittem, hogy nyár közepén, F1 ellenére ennyien leszünk. Már emiatt megérte!

^{Mától óriásfogyó, mert az esküvőig már csak 27 nap, és hajdani pompámban kell tündökölnöm... tudom, hogy a hiúság nem szép dolog, de én szeretnék lenni az est fénypontja. Punktummmmm.}

Ma reggel egy 74 éves, derékszögben hajlott hátú, 40 kilós bácsit erőszakkal tartottam vissza attól egy másik nővel együtt, hogy bemásszon a földalatti sínekre. Beesett valami szar amit kikukázott, és be akart menni érte, és ha esetleg elüti a földalatti vagy megrázza az áram közben az külön jó. Mert nincs semmilye, ami volt azt ellopták, és szar az élet. Az első döbbenet és rémület az volt, hogy meghalhat a szemem láttára. Ennél sokkal rosszabb volt a második, a mások közönye. Én nem értem ezt a világot, én nem értem az embereket. Hol vannak a jók? Hol vannak az együttérző, segítőkész emberek? Hol vannak a hétköznapi hősök, akik tesznek másokért, köszönet várása nélkül?

Nagyon unom az esőt, és nagyon rég volt "nap". Szal' ma legyen akkor Killers-nap, mert az nagyon kell nekem! Maximum hangerőn!